GULAG Vándorkiállítás

2017. február 13-án jeles eseménynek adott otthont a rátkai Közösségi Ház. Iskolánk legidősebb tanulói és az őket kísérő pedagógusok egy vándorkiállítás megnyitóján vettek részt, „A debreceni gyufagyárral kezdődött” címmel. A kiállításhoz tartozó transzparensek és kiadványok a Gulágra elhurcolt rátkai és hercegkúti svábokról emlékeznek meg, mely a Zempléni Német Iskolaegylet segítségével valósult meg, és a GULAG Emlékév alkalmából, a GULAG emlékbizottság, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő támogatásával készült.

Endrész Árpádné köszöntő szavait követően a Magyar Nemzeti Múzeum Nyírbátori Báthori István Múzeumának igazgatója, Dr. Báthori Gábor történész nyitotta meg a rendezvényt, melyen a kiállítás és a kiadványok írója és szerkesztője, Scholtz Róbert Gergely régész-történész kalauzolt végig bennünket a korabeli történéseken és tényeken.  

 

„Emberek, mindannyian tudjuk, hol voltak,

mit csináltak, hogyan bántak magukkal.

 Jó szívvel mondom,

 hogy erről senkinek ne beszéljenek,

 semmit ne említsenek erről az időről,

 mert visszaviszik magukat oda,

 ahonnan jöttek!”

 

Nem lehet elégszer megemlékezni a szomorú sorsokról, melyeket elviselőik sokszor bizonyára legszívesebben elfelejtenének már, mégis bennük él, elevenen és fájdalmasan, ami velük történt. Emlékezni, és mesélni kell, hogy az utókor is szem előtt tartsa: Ilyen soha többé nem történhet meg még egyszer. Családok, életek mentek tönkre nem csak a háborúban, de utána is. A „jóvátétel” keményebb volt, mint amit megtorlás szó magában foglalhat. Ezért mesélünk gyermekeinknek, és próbáljuk hozzájuk közelebb hozni a múlt szomorúbb darabjait is, mert a múlt megőrzéséhez ez is hozzátartozik. A közös ima, az idősek, a túlélők elrévedező tekintete, és a fiatalok komolysága az összetartó erő, amely minden éven kijár ennek az eseménynek, hogy identitás tudatunk erősödjön, és megadjuk a tiszteletet azoknak, akik életüket áldozták a messzi földön.