Diákcsere kapcsolat Unterbalbachhal

„A ma szép élményei, a holnap szép emlékei”

 

A testvértelepülési kapcsolatok életben tartásában jelentős szerepet játszik a közös programok létrehozása.

2015-ben a két településvezető, Tirk Sándorné és Andreas Buchmann a kapcsolatok elmélyítése érdekében diákcsere-kapcsolat létesítéséről állapodott meg. Ennek keretében látogatott 2016 májusában a németországi Unterbalbachba 7 rátkai tanuló a 7-8. osztályból. S most 2017 októberében mi is viszonoztuk német barátaink vendégszeretetét. A települési Önkormányzat és az Iskola 6 balbachi 3-4. osztályos gyermeket és 1-1 szülőjét, valamint a település elöljáróját látta vendégül. A vendégek ellátását a nemzetiségi önkormányzat vállalta megosztva a vendégfogadó szülőkkel, a felnőttek és a gyermekek programjait az iskola szervezte. Minden közreműködő azon fáradozott, hogy sikeres és tartalmas hetet teremtsen a vendégeknek.

„A ma szép élményei, a holnap szép emlékei, amelyek az egymással töltött időt felértékelik, a kapcsolatokat elmélyítik, és nagyon fontossá teszik a személyes találkozásokat” - találó gondolattal értékelte az unterbalbachi elöljáró az együtt töltött hetet. S ez valóban így van, mert már most várjuk az újra találkozást.

 


Barátságos őszi pillanatok

Bereczk Tamás írása

 

      Hetek óta készültünk erre a hat napra. Izgalom, várakozás, kérdések, válaszok és nagyon sok munka. Rengeteg munka. Mindenki részéről. Mert mindenki a legjobbat akarta kihozni ebből a szűk egy hétből, amit együtt tölthettünk unterbalbachi barátainkkal. Hat szülő érkezett Rátkára gyermekével a diákcsere program keretében és megtisztelt jelenlétével a település elöljárója is.

      Néhányukat már barátként és régi ismerősként fogadtuk vasárnap délután, de volt, aki most járt először nálunk és nemhogy minket, de még az utazótársait sem ismerte igazán. Ennek ellenére nagyon közvetlen hangulatban telt az első este. Vacsora után indultunk haza - lányok a lányos családokhoz, kisfiú a fiús családhoz.  Azok mi voltunk, mivel egy szem fiú jött.

 Az iskola vezetése és az önkormányzat olyan színes és változatos programot állított össze, hogy vendégeink már otthonról gratuláltak hozzá és számolták vissza a napokat az indulásig. Nem vicc, tényleg írták üzenetben, hogy hány nap van még hátra.

 Iskolalátogatás, Helytörténeti Múzeum, egész napos szüret a hegyen, üzemlátogatás Tállyán a kádárműhelyben, Szerencsen az autóvillamossági műhelyben és a Tűzoltóságon, egész délutánt és estét kitöltő kemence parti Vágásiéknál, szüreti hagyományok bemutatása közös gulyásfőzéssel, zempléni vártúra, csokoládékészítés a szerencsi Bonbon Kft.-nél és egy közös táncos, hostubázós este a Művelődési Házban. Az időjárás is velünk volt, mert az indián nyár kitartott egész héten.

A gyerekek nagyon könnyen összebarátkoztak és jó volt nézni, ahogy minden nap együtt játszanak. Egyik este négyen kimentünk sétálni a szerencsi várkertbe. Mindenki jól elfáradt, aztán beültünk a kocsiba és meglepődve hallottuk, hogy a kicsik német dalokat énekelnek. Mindketten az iskolában tanulták. Két különböző iskolában, melyek közt 1100 km van és két országhatár.

 Mi pedig, fogadó családok és vendég családok minden nap összejártunk, találkoztunk a közös programokon, sokat beszélgettünk, és ha kellett együtt mulattunk. Szép lassan mindenki feloldódott és nagyon jó összetartó közösség lettünk.  Megismertük egymás életét, szokásait, barátok lettünk és nem utolsó sorban gyakorolhattuk a nyelvet.  Német vendégeink minden este széles mosollyal tértek haza és mindig azt mondták: Heute war alles perfekt!

      Azt hiszem a fenti célokat hivatott szolgálni egy testvértelepülési kapcsolat. Igyekeztünk megtölteni tartalommal.

      A szombati búcsúzásnál egyikük odasúgta nekem: "Erre az alkalomra 11 hónapot kellett várni. Legközelebb májusban jövünk, az csak 8 hónap múlva lesz. Tehát egy kicsit jobb a helyzet. Én számolom..."

Ebből gondolom, hogy jól érezték magukat nálunk.


Német diákok Unterbalbachból

Kalina Luca írása

 

    Ma este egy német kislány és az anyukája fog nálunk lakni, de még addig sok idő van, de nem csak lógatni fogjuk a lábunkat, hanem takarítani is. Anya lemossa az ablakokat, felporszívózik a konyhában és felmos, én pedig a szobákban porszívózok ki és az autóban. Végre fél öt van, a szobám úgy csillog, mint még soha, nem beszélve az egész házról.

    Elmentünk a Közösségi Házhoz és ott vártuk a német diákokat és szüleiket. Mikor megérkeztek, megkeressük Emmát, a kislányt és az anyukáját Melanie-t, így  vacsora közben összeismerkedtünk egy kicsikét. Amint hazaértünk a vendégeink kipakoltak a bőröndökből, azért maradt kis idő, hogy Emmával játsszunk egymás telefonjával, miközben a nyárról cseverésztünk. Még aznap este megmutattuk nekik Tállyán a BBQ fesztivált. Este sokáig beszélgettünk, hiszen mindenki izgatott volt az út miatt és egyben fáradt is. 12 órát utaztak ide hozzánk.

Hétfőn az összes tanítási óra meg volt tartva, de ettől még nem volt rossz, mert délután elmentünk a játszótérre, ahol homokoztunk, lipityókáztunk, és sok egyéb klassz dolog történt, anya este nagyon finom vacsorával várt bennünket.

Kedden délután szüretelni mentünk, amit én annyira nem kedvelek, de végül csak eltöltöttük az időt Emmával, ami nagyon jó volt. Mikor hazaértünk elmentünk még nagyihoz és kóstoltunk bort, és nagyi kertjéből a télére eltett gyümölcsökből kértünk epret és málnát.
Szerda volt a kedvencem, közösen elmentünk a Vágási családhoz és perecet sütöttünk, dagasztottunk, lángost, pizzát készítettünk. Ami a legjobban ízlett, az a kakaós csiga, igazi kemencében sütve. Ugráltunk a trambulinban, hintáztunk, még össze is vesztünk rajta, de végül mindenki megtalálta a maga szórakozását, ez a nap igazán jól sikerült, még a szülők is alig akartak hazamenni, annyira jól érezték magukat. A kis közösség evett-ivott, jól mulatott. Mi pedig pizzát ettünk, ami minden gyerek kedvence!

Csütörtökön gyönyörű idő volt a Zempléni kiránduláshoz, várakat látogattunk meg, túráztunk az álomszép színes fák között és egy különleges középkori étterembe ebédeltünk, mindenhol rengeteg fotót készítettek a vendégek, hogy emlékezhessenek ezekre a szuper élményekre. A nap még nem ért véget, Szerencsen a Csokoládéműhelyben mi magunk készíthettük el a saját csokoládénkat, rakhattunk bele MMM-szet, ostyát, kókuszt, és mogyorót. Az olvasztott csokiból mutatós csokoládétáblák készültek. 

Pénteken előadtuk, hogy milyen volt a szüret régen és ebédre gulyáslevest ettünk közösen. Mikor vége volt az iskolának, haza jöttünk és pihentünk egy kicsit az október 23-ai ünnepségig, majd végül elmentünk közös vacsorázásra és Hostubázásra, ami nagyon jó volt.

Szombaton a németeink visszautaznak Unterbalbachba és hosszan búcsúztunk egymástól, itt-ott még egy könnycsepp is legördült arcunkról.

     Nekem nagyon tetszett ez a hét, úgy érzem, hogy sokat tanultam és már várom, hogy én is elmenjek Németországba.