Hostubázás

HOSTUBÁZÁS, azaz EGY RÉGI SZOKÁS ÚJRAGONDOLVA
- hagyományápoló és teremtő foglalkozás az iskolában -

A Rátkai Német Nemzetiségi Általános Iskola az Oktatási Hivatal Bázisintézménye 2017-től. Ebben az évben a bázisintézményi programok egyik legjelentősebbike a német népismereti órák keretében megvalósult régi sváb szokás, a HOSTUBÁZÁS felelevenítése volt. Ezt a hagyományt a Schwarzwald Hagyományőrző Egyesület vezetői: Endrészné Götz Julianna és Endrész György élesztették újjá.

De mi is az a HOSTUBÁZÁS?
Endrész György: „Ez a családok téli elfoglaltságának szerves része volt. Miután véget értek a nagy őszi betakarítási munkálatok: lezajlott a szüret, a kukoricatörés, megtörtént a cukorrépa betakarítás, kamrákba, pincékbe kerültek a termelvények; a családok idejét látták, hogy a hosszú, fáradságos esztendő embert próbáló napjai után megpihenjenek, kikapcsolódjanak egy kicsit. Meg volt mindennek a maga ideje: a munkának és a szórakozásnak, kikapcsolódásnak egyaránt. Ehhez a kikapcsolódáshoz egy sajátosan rátkai közösség alakító formát választottak. Ez az úgynevezett hostubázás.
Ez a szó csak a délnémet területeken ismert. Bajorföldön, Badenben, Württembergben. Ott ahonnan őseink több mint két és fél évszázada elindultak új hazájukba, Magyarországra. Tehát nem egy újkeletű szokásról beszélünk. A „hostube” fogalommagyarázata a Hochdeutschban a következőképpen hangzik: Hostube Unterhaltung, geselliges Beisammensein. Magyarul szórakozás, társas együttlét. A szóalak valószínű eredete a Hochstube, ami a mi tiszta szobánknak felelhet meg. Olyan fogalmak kapcsolódnak hozzá, mint ratschen, klatschen, tratschen. Ezek mindegyike ismert Rátkán. Szinonim kifejezések, azt jelentik, hogy kerepel, cseveg, pletykál, tereferél, trécsel. Nagyjából ez a lényege a hostubázásnak. Gondtalanul beszélgetni, közben elfelejteni a napi gondokat, nehézségeket, örülni egymásnak.


Miután beesteledett, öt óra körül, útnak indultak a családok. Több rokoncsalád keresett fel a megbeszéltek szerint egy másikat. Úton volt az egész falu, mindenki tartott valahová. A házigazdák várták a vendégeket. Asztalhoz ültették őket. A gyerekeknek is jutott hely az egyik sarokban. Mindnyájan egy helyiségben, hiszen tél volt, és csak egyetlen egy szobát fűtöttek. A felnőttek előbb eszmét cseréltek az őket éppen akkor foglalkoztató kérdésekről, elmondták saját örömeiket, gondjaikat. Néha szóba kerültek a régi dolgok, katonaélet, háború, menekülés. Voltak azonban témák, amelyeket gondosan kerültek. Ilyen volt az oroszok érkezése a faluba 1944 végén, meg a „málenkij robot”. Érthetően hallgattak, hiszen pár évvel voltunk 1956 után, mindenki hallott a megtorlásokról. Igyekeztek inkább olyan témák felé terelni a beszélgetést, amelyek jobb kedvre derítették az embert. A rátkai vendéglátás szerves része a kínálás. A hatvanas évek elején ez még nagyon szerény volt. A vendégeknek be kellett érniük egy kis főtt kukoricával. A házigazda azonban megkóstoltatta a férfiakkal az immáron kiforrt, letisztult új borát. A csöröge inkább csak a hatvanas évek végén került már az asztalra, amikortól is egy szerény mértékű emelkedés indult meg a magyar családok életében
Ezután előkerült a magyar kártya, s kezdetét vette a rátkai népi játék a bundeflike. Ebben nem is igazán az a csapat szerzett magának „hírnevet”, aki nyert, hanem az, aki jól tudott csámfrázni, azaz csalni. Egyikük-másikuk ebben, ha nem is országos, de legalábbis falusi hírnevet szerzett magának. A nyolcvanasok-kilencvenesek ma is tudják, évtizedek után, ki volt ebben igazán jó.


Nagyon jó hangulat alakult ki. Senki nem gondolt arra, hogy a kikapcsolódáshoz valami másra is szükségük lenne. Eközben a gyerekek a sarokban úgy foglalták el magukat, úgy játszottak, hogy nem zavarták a felnőtteket. Ma ez elképzelhetetlen lenne. Malmoztak, pörgettyűztek, a lányok babáztak. De ezek a gyerekek sem voltak ám angyalok! Amikor úgy érezték, hogy a felnőttek egyáltalán nem figyelnek rájuk, kilógtak az udvarra, s hógolyóztak, csúszkáltak, fogócskáztak, a sötétben ijesztgették egymást. Tehát mindenki egészen jól érezte magát. A jó hangulat miatt senki nem vette észre, milyen gyorsan eltelt az idő. Nyolc óra tájban a családok szedelőzködtek, majd megbeszélve a másnapi találkozó helyszínét, feltöltődve hazaindultak.

Ezt a szép hagyományt gondolta újra 2016-ban a Schwarzwald Hagyományőrző Egyesület vezetősége. Lassan bennünket is utolér az a valami, amit elidegenedésnek neveznek, s korábban csak a városokra volt jellemző. Bezárkózunk saját kis világunkba, nem foglalkozunk egymással, s ezzel együtt hagyományaink, szokásaink is feledésbe merülnek. Pedig egy ilyen kis közösségnél, mint a mi településünk is, éppen ezek jelentik a kohéziós erőt. Ezért úgy gondoltuk, hogy új formában elevenítjük fel az egykori hostubázást, megismertetve ezt a fiatalabb generációkkal is.
Az újragondolás és az új forma azt jelenti, hogy a helyszín a Művelődési Házunk, és nem csak kártyázunk, beszélgetünk, hanem számos egyéb hagyománynak is helyt adunk. Ami bizakodásra ad okot, az az, hogy ezeken a találkozásokon megtalálhatók a dédszülők, nagyszülők, szülők és gyerekek egyaránt. Négy generáció. Ez már ad némi okot a bizakodásra nemzetiségi hagyományaink továbbélését illetően. Játszunk, táncolunk, énekelünk, odafigyelünk egymásra, és jól érezzük magunkat.”

A március 1-jei alkalom módot adott arra, hogy az iskola minden tanulójával megismertessük ezt. A rendhagyó népismereti órák keretében sváb táncokat, mondókákat tanultak a gyerekek, kapóztak, gomboztak, kártyáztak, malmoztak, nyuszikát hajtogattak zsebkendőből, kukoricát morzsoltak és pattogtattak hagyományos módon. Aki akart, népviseletbe öltözhetett. Egy hagyományokat átadó több generációs kavalkád jött létre. Az idős nénik és bácsik voltak a játékok tanítói, a gyermekek pedig nagyon fogékonyak voltak a játékra. Kiemelésre méltó az a kedvesség is, amellyel a régi sváb ízeket ismertették meg velünk a nénik, akik krumplilángost, tejfölöslángost, szalonna és kolbászfalatkákat hoztak nekünk, valamint a farsangot záró sváb hagyományként a frissen sütött csörögét is megkóstolhattuk.
A sváb viseletből, a népi kultúra eszközeiből kis kiállítást rendeztünk az iskola folyosóján, ezzel is kiegészítve a hagyományok ápolásának fontosságát.

A régi szokást bemutató és megismertető eseményre meghívtuk a környék iskoláinak német nyelvtanárait, a nemzetiségi iskolákban/óvodákban tanító pedagógusokat is. Rendhagyó népismereti foglalkozásunkon jelen volt az országos Nemzetiségi Pedagógia Oktatási Központból Kállay Attiláné főosztályvezető asszony, Miskovics Mária német nemzetiségi referens és Szarkáné Brád Annamária bázisintézményi kapcsolattartó és Tirk Sándorné településünk polgármestere. A foglalkozást követő szakmai beszélgetésen a nemzetiségi hagyományápolás fontosságáról, ennek lehetőségeiről, iskolai kereteiről folyt a tapasztalatcsere.
Nagyszerűen sikerült a rendezvény, amelyet a sok érdeklődő és aktív gyermek, valamint vendégeink elismerő szavai bizonyítanak.

KÖSZÖNETET mondunk MINDEN SEGÍTŐNKNEK!
Köszönjük Endrészné Götz Juliannának, Endrész Györgynek a hostubázás megszervezését, bemutatását, a táncokat, mondókákat.
Köszönjük segítőiknek, hogy bemutatták a gyerekeknek a különböző játékokat, hogy lehetővé tették a megismerkedést a kukoricamorzsolással, s azt, hogy sváb ételeket készítettek nekünk.
Köszönjük Bodnárné Dombai Anitának és Micsina Péternének a finom csörögét.

Reménykedem abban, hogy a pénteki iskolai hostubázásban mindenki megérezte a nemzetiségi hagyományaink ápolásának fontosságát és további kedvet kapott ehhez!

Prunyi Jánosné intézményvezető