Lengyelországban jártunk

Lengyelországi testvériskolai látogatás
Rátka és Krzyzanowice között 21 éve testvériskolai kapcsolat működik. Május 6-án 16 diák és 2 kísérő utazott a Rátkától 450 kilométerre fekvő lengyelországi testvértelepülésre.
Hétfőn délután a fogadó családok az iskolában vártak bennünket. Voltak akik már ismerősként üdvözölték egymást, s olyanok is, akik először találkoztak lengyel vendéglátóikkal. A három nap alatt megismerkedhettünk Krzyzanowice, illetve környékének néhány nevezetességével. Ellátogattunk a település polgármesteri hivatalába, a ratibori lengyel-német nyelvű rádióba, egy ma is működő több mint 200 éves kovácsműhelybe, egy 100 éves malomba, a pless-i bölény- és állatparkba valamint a barokk kastélyba. Az iskolában együtt sportoltak a gyerekek, és ajándékot készíthettek egy kreatív foglalkozáson. A programok közül a disco, a bowlingozás és az élményfürdő sem maradhatott el. Az utolsó este egy közös grillezésen búcsúztak el egymástól a lengyel és magyar diákok.
Az 5. napon mindannyian élményekben gazdagon indultunk haza Krzyzanowice-ből. A következő testvériskolai találkozóra két év múlva kerül majd sor, amikor a rátkai diákok fogadják a lengyel cserediákokat.

Takács Györgyi


Lengyelországban jártunk

Május 6-án korán reggel volt ébresztő, 7:00-kor indultunk Lengyelországba, Krzyżanowicébe.
Még indulás előtt kihívást jelentett a csomagok bepakolása a buszba. A barátnőimmel négyen hátul ültünk, ez már megalapozta a jókedvünket. Az út nagyon hosszú volt, többször álltunk meg pihenni. Sokszor gondolkodtam azon, hogy vajon milyen lesz a vendéglátóm, hiszen alig ismerem őt. Megérkezésünkkor mindenki üdvözölte rég nem látott barátját. Izgatottan kerestem a tömegben az én vendéglátómat, Sybillát. Hamar kitűnt mindenki közül magasságával. Miután az iskolába kísértek minket, mindenkit leültettek az asztalokhoz. Gabi néni röviden ismertette a hét programjait. Mindenki hazamehetett a vendéglátó családokhoz.
Az első este nem tudtam találkozni a családdal, Sybilla jó vendéglátó volt, a közös beszélgetéseket segítette a fordító, hiszen ő inkább angolul beszélt. Aznap este még találkoztunk a többiekkel is. Áron, Sybilla testvére nagyon finom rántotthússal várt minket haza. Vele sokat tudtam beszélgetni németül, mert pont egy vizsgájára készült. Jó gyakorlás volt mindkettőnknek. A család többi tagja is nagyon kedves volt, a testvéremről sokat kérdeztek, Áron és Domi mindketten Barcelona rajongók.
Kedd reggel az első utunk a suliba vezetett, rajzórán egy anyák napi ajándékot készítettünk. Ebéd után Raciborba utaztunk, első állomásunk egy lengyel-német rádióközpont volt a „MITTENDRIN” stúdiója. Délutánunkat egy aquaparkban töltöttük el, sokaknak ez volt a kedvenc programja. Este diszkóval zártuk a napot a helyi Diszkotékában -még soha nem voltam ilyen szórakozóközpontban.
Szerdán kora reggel útra keltünk, bölényparkba utaztunk. Pless város barokk kastélyát látogattuk meg. Ebben a kastélyban a berendezések 90 %-a eredeti volt. Az estét szuper hangulatú közös bowlingozás zárta. Az utolsó körben Ancika tanárnő épphogy megelőzött a versenyben. Így csak második lettem.
Csütörtökön a polgármester úr látott vendégül mindenkit, még ajándékot is kaptunk tőle. A hetet egy sportnap zárta az iskolában. Délután egy kovácsműhelyt látogattunk meg, a bácsi sok érdekes dolgot mutatott nekünk, egy szerencsehozó patkót kapott ajándékba az iskola. Utolsó állomásunk egy barokk stílusú templom volt. Visszatérve az iskolába, a felnőttek búcsúvacsorával kedveskedtek nekünk. A napot a közös röplabdamérkőzés zárta.
Pénteken reggel a búcsúzásé volt a főszerep, mihamarabbi viszontlátásban reménykedve indultunk haza.
Mozgalmas heten vagyunk túl, a sok program alatt elfáradtunk, de remekül éreztünk magunkat!

Spéder Zsófia
7. osztály

Polaris, az egy ország
Reggel 6-kor csörgött a telefonom ébresztője. Azért állítottam be én is ébresztőt, mert anyukámban nem vagyok biztos, ilyen korai ébredési kérdésben. Már előző nap teljesen bepakoltam és csak felöltözni kellett, fésülködni, fogat mosni.
Én egy nagyon kicsi bőröndöt vittem, míg a többiek böhöm nagyot és mivel az én bőröndöm kicsi volt az ülésem alá tettem. Nagyon kényelmetlen volt így, mert nem tudtam rendesen behajlítani a lábam. Egy sorban ültem a busz leghátuljában: Rebekával, Grétával, és Zsófival nekem volt esküszöm a legrosszabb helyem.
Útközben sokat nevettünk, beszélgettünk, unóztunk (kártyajáték).
Az út során háromszor álltunk meg a nyolc órás út alatt.
Amikor megérkeztünk, Patrícia és az édesapja óriási örömmel fogadott. Köszöntöttek bennünket közösen is, majd megbeszéltük az ebédlőben, hogy mi lesz a heti program.
Utána elköszöntünk egymástól és a családokhoz indultunk. Patrícjáék (lengyelül a vendéglátóm neve) háza rendkívül nagy volt. Kicsit ijesztő az eleje, mert egy végtelenül hosszú és meredek lépcsőn kellett felmenni a lakórészbe. A nővére nagyon szimpatikus lett, mivel közvetlen és kedves volt, szinte azonnal megszerettem. Ő készített nekünk húsgombócos raviolit. Elmentünk megsétáltatni a család kutyusait egy közeli tóhoz. Krukers és Kropa volt a kutyulik neve. Patrícja szobája eszméletlen szép volt. Én az ő ágyán kaptam helyet, ő pedig egy vendégágyon aludt. Még este beszélgettünk az apukájával, mert ő tudott elég jól németül. Este 10-kor ért haza az anyukája, aki szintén nagyon kedves, aranyos volt. Még egy kicsit küszködtünk a google fordítón, ami kipótolta a hiányzó szavakat aztán mentünk aludni.
Reggel kb. 7-kor keltett fel a harang, mert egy templom mellett laknak. Közben kiderült, hogy kilencre kell beérni. Miután kikeltünk az ágyból felöltöztünk és kómásan elkezdtünk reggelizni. Én csináltam magamnak egy szendvicset és kaptam egy bögre kakaót. Még az iskolában is kaptam egy szendvicset. És akkor történt először, hogy megkóstoltam a polaris málnás vizet, ami rendkívül finom volt. Első ivásra szerelem.
Elvitt bennünket Pat. apukája a suliba, bementünk egy osztályterembe, ismertették velünk az aznapi programokat- mindenki kapott egy befőttes üveget. A rajztanár megmutatta nekünk, hogy mit fogunk készíteni. A befőttesüvegre ragasztottunk régi könyvekből lapokat, előtte kivágtunk szív alakot belőle. Spárgával körbe tekertük a száját és elkezdtük kreálni rá virágokat szintén régi könyvlapokból. A végeredmény ugyancsak szép lett.
Ezután elmentünk ebédelni „spagetti levest” mert olyan sok víz volt a spagettin hogy eléggé gusztustalan lett. Ebéd után német-lengyel rádióba mentünk. Nagyon érdekes volt. Elődnek a hangját is felvették, és megszerkesztették.
Kimentünk a buszhoz és elindultunk az aquaparkba. Átöltöztünk, és bemenetünk egy medencébe. Kipróbáltuk a körforgót, ami nagyon gyors és jó volt. Felmentem Rebekával a csúszdákhoz. A zöld csúszda sokkal jobb volt, mint a narancsszínű csúszda, mert az gyorsabb és változatosabb, vidámabb volt. Végül már csak medencében úszkáltunk a többiekkel. Én már háromkor elmentem átöltözni, hogy bőséggel legyen idő a hajam szárítására. Sajnos az én hajam rendesen szívja a vizet, így nekem tényleg hamar kell mennem átöltözni. A fürdőzés rendesen kifárasztott minket.
Este Disco volt a program, ahova mi viszonylag korán értünk. A discoban én semmit nem táncoltam csak Zsófival és a többiekkel beszélgettem. Legalább Gréta és Rebeka jól érezték magukat.
A disco után már csak haza mentünk, lezuhanyoztunk és aludtunk, hiszen a mozgalmas és eseménydús nap abszolút elfárasztott.

Kalina Luca naplóbejegyzése a Krzyzanowicében töltött napokról
7. osztály