Táborozás Parádon

A tanév végeztével a két település tanulói nem szakították meg a kapcsolatot, szinte napi szinten folytatták a beszélgetést a chat felületen, videohívásokkal és a Facebook oldalon is. Már itt tervezgették a közös tábor programjait, a szabadidős tevékenységeket, sőt még a szo-babeosztást is.
Hamarosan elérkezett a várva várt időpont és mindkét iskola diákjai elindultak Parádra. A rátkai és a perbáli gyerekek a táborban találkoztak, hogy egy újabb élményekben gazdag hetet tölthessenek együtt.
Az érkezés napján délig elfoglaltuk a szállást, majd ebéd után ellátogattunk a Recski Nemzeti Emlékparkba. 


A látogatás során a gyerekek megismerkedtek a park történelmi előzményeivel, az ottani életkörülményekkel és a tábor jelentőségével. Innen tovább indultunk a Sástói Oxygen Adrenalin Parkba, ahol önfeledt szórakozás várt ránk. Bobozás, függőhídon, tutajon való átkelés, vízi és szárazföldi játékok varázsoltak mosolyt a gyerekek arcára.
A táborba való visszaérkezés után megalakítottuk a csapatokat a héten ránk váró programokhoz. A csapatnév mellett csatakiáltást és a csapatzászlót terveztünk. Vacsora után remekül szórakoztunk a nyitóesten, ahol a tánc-és daltanulás mellett jutott idő a kötetlen beszélgetésre és a szabadtéri játékokra is.
A tábor második napján reggeli után egy hosszabb túrára indultunk. Célunk az Ilona-völgyi vízesés megtekintése volt. 


A túrán egy tapasztalt vezető, Zoli bácsi kísért minket. Az erdőbe beérve azonnal hozzákezdett az érdekesebbnél érdekesebb történeteihez. Megszagolhattuk a legjobb illatú gombát, megismertetett minket az erdészek munkájával, mesélt a tölgyfák és egyéb fafajok jellegzetességeiről. A túra során megismertük a Mátra földrajzi jellemzőit, sajátosságait is. Másfél órás sétánk végén megpillantottuk a vízesést, amely gyönyörűen zuhant alá a völgybe, ahol álltunk. Megpihentünk kicsit és indultunk vissza a táborba. A hazafelé vezető úton megálltunk a Csevice-kútnál, ahol megismertük a víz sajátosságait és mindenki megkóstolta a kicsit szénsavas, vasban bővelkedő vizet is. Fáradtan, de élményekben gazdagon ebére érkeztünk vissza a táborba.
Délután egy üvegcsiszoló műhelyben bepillanthattunk az üvegcsiszolás művészetébe, megismerkedtünk az üvegfújás és a csiszolás történetével, rejtelmeivel.
Vacsora után szabadprogramként kipróbáltuk a táborban lévő sporteszközöket. Íjászkodás, csocsózás, pingpongozás, tollasozás, a fiúk focizás kínált sportolási lehetőséget. Izgatottan tértünk nyugovóra, mert másnap ismét nagy kaland várt ránk.
Szerdán reggel korán ébredtünk és reggeli után azonnal buszra szálltunk, hogy Mátraházára érve nekiindulhassunk következő túránknak. A célunk a Kékestető meghódítása volt. A túrán gyönyörű kilátás tárult elénk. Felemelő érzés volt megpillantani az ország legmagasabb pontját jelölő követ. A gyerekek büszkén mondták, „igen, megcsináltam, megmásztam a Kékestetőt…”. A kilátóból gyönyörű látvány tárult a szemünk elé. A néhol ködbe burkolódzó hegyek közül kibukkant a napsugár, amely gyönyörű látványt nyújtott. 


Ebéd után indultunk vissza a táborba. Délután játékos sor- és váltóversenyeken vettünk részt. A változatos és játékos feladatok feledtették a gyerekekkel a fáradtságot és mindenki jókedvűen vett benne részt. A délután további részében lehetőség volt kézműves foglalkozásra is, este pedig játékos idegennyelvi játékokkal, nyelvgyakorlatokkal ismerkedtünk meg.
A táborozás negyedik napját Parádon töltöttük. Délelőtt hosszú sétára indultunk a településen. Utunk első állomása a Cifra istálló volt. amely a lovak mellett a Kocsimúzeumnak is helyet ad. A kiállításon az idegenvezető segítségével a kerék feltalálásától, a díszes főúri hintókig átfogó képet kaptunk a kocsikészítés történetéről. A gyerekek úgy érezték, hogy a fagerendás, vörös téglás, díszes külsejű, belül vörös márvány burkolatú épületre nem hiába aggatták rá a Cifra nevet. Nagyon jól éreztük magukat a látogatás során.
Utunk a Tájházhoz folytatódott, ahol megnéztük a palócok népviseletét, az idegenvezető pedig bemutatta a palóc szokásokat, a palócok életét. A gyerekekkel összehasonlítottuk a palóc és a sváb nemzetiség szokásainak hasonlóságait, különbségeit. Erre még több lehetőség nyílt sétán harmadik állomásán, amely a palóc ház volt. A tájház minden gyereknek nagyon tetszett, érdekes dolgokat hallottunk a palócok életéről. Sétánk utolsó állomása az Asztalos Johák kiállítóterem volt. A népi fafaragó hagyatéki kiállításán a gyerekek megcsodál-ták a fából készített szobrokat, berendezési tárgyakat és a palócok mindennapi életéhez kapcsolódó eszközöket.
Délután játékos vetélkedőre hívtuk a gyerekeket, amelyre a héten látott ismeretekből készítettünk játékos feladatokat. Az eszperente élménybeszámolón, a párosító játékon át egészen az Activity játékig remekül szórakozott mindenki. Jó volt látni, hogy már nem külön települések iskoláinak gyerekei, hanem jó barátok dolgoztak együtt csapatként.


Vacsora után mindenki izgatottan várta a sötétedést. Az esti program egy éjszakai túra volt a településen. Eddig nem ismert ösvényen sétálva néztünk szét az esti Parádon. Megnéztük a Rákóczi fát, elemláppáinkkal megvilágítva gyönyörködtünk a Károlyi-kastélyban, láttunk őzeket vacsorázni szentjánosbogarak fényében, és gyönyörködtünk az esti erdő csendjében.
Egy újabb élményekben, kalandokban gazdag nap után fáradtan feküdtünk le aludni.
Remek hangulatban, de nagyon gyorsan röpült az idő. Elérkezett a tábor utolsó napja és a csomagolás ideje. Délelőtt a csapatok újabb vetélkedőn mérhették össze kreativitásukat, ügyességüket és talpraesettségüket. A sportos sor- és váltóversenyek mindenkit megmozgattak, a játékos feladatok pedig mindenki arcára mosolyt varázsoltak. Szükség is volt rá, hisz a beszélgetésekből kiderült, hogy már most érzik, hogy sajnos hamarosan újra búcsút kell venniük a barátoknak.
Ebéd után becsomagoltunk a bőröndjeinkbe és elbúcsúztunk egymástól. Mindenki indult haza. A hosszas ölelések és búcsúszavak egyértelműen kifejezték, hogy a két iskola diákjai valóban barátként töltöttek egy vidám, programokban gazdag hetet együtt.