Unterbalbachban jártunk


A 2017/18-as tanév német-magyar diákcsereprogramjában 6 unterbalbachi és 6 rátkai diák vett részt. 2017 októberében a német diákok tölthettek egy hetet nálunk, majd idén júliusban az őket fogadó rátkai iskolások utazhattak Unterbalbachba. A hat diákot egy-egy szülő és én, mint az iskola egyik német nyelvtanára kísérhettük el.
Vendéglátóink egy lelkes kis csapat kíséretében vacsorával vártak bennünket utazásunk estéjén a Sportheim épületében, ahol már ismerősként, barátként üdvözölték egymást a gyerekek és családtagjaik. A finom vacsora és egy kellemes beszélgetés után mindenki hazatért a vendéglátó család otthonába.
Másnap reggel a polgármesteri hivatalban találkoztunk, ahol a Balbachschule diákjai egy kis műsorral köszöntöttek bennünket, vidám dalokat énekeltek és egy kisfilmet mutattak be, melyben ízelítőt kaphattunk az iskola mindennapjaiból.
A köszöntő után átsétáltunk az iskolába, ahol minden rátkai diák a német társával a tanítási órákra ment, mi felnőttek pedig az iskola igazgatónőjével végigjártuk az iskola épületét, megnéztük az tantermeket, szaktantermeket, könyvtárat, tanári szobát.
Délelőttönként a magyar gyerekek együtt tanultak a német diákokkal, nekem pedig hospitálási lehetőséget biztosítottak a tanítási órákon. Ott tartózkodásunk idején projekthetet szerveztek az iskolában, melynek témája az egészség volt. Így két nap az egészséges életmóddal kapcsolatosan változatos feladatokat oldottak meg, egészséges ételeket készítettek el közösen, melyet később el is fogyasztottak. Az utolsó napon sportrendezvény volt a település sportpályáján, ahol a gyerekek atlétikai versenyszámokban mérhették fel tudásukat, a verseny végén pedig oklevelet kaptak a teljesítményükről.
A felnőtteket sem hagyták programok nélkül a tanítási időben, így megtekinthettük a közelben lévő sörfőzde és hőerőmű működését, a weikersheimi kastélyt, valamint a Majna parti Würzburg nevezetességeit, ahol mindannyiunkat lenyűgözött az érseki palota látványa.
Délutánonként a vendéglátó családok által szervezett kirándulásokon vehettünk részt, gyerekek és felnőttek egyaránt. Rendkívül változatos programot állítottak össze egész hétre. Ellátogattunk egy közeli vadasparkba, Münsterben megmártózhattunk a tóban, a vásárlás sem maradt el, kedden pedig egy egész napos kirándulásra mentünk, amikor egy különleges „kőtengerben” túráztunk.
Esténként, amikor már a családok is csatlakoztak a kis csapathoz, a helyi horgásztónál grilleztünk, egy régi pajtában pizzáztunk, fociztunk, kipróbáltuk a viking sakkot, és próbára tehettük ügyességünket a Boule Spiel-ben is (gyepteke). Ezeken a jó hangulatú estéken olyan jól éreztük magunkat, hogy szinte észre sem vettük, hogy 10 óra van, s nyugovóra kell térnünk.
Az utolsó estére egy nagy közös búcsúvacsorát szerveztek a vendéglátók, ahol nem győztünk válogatni a finomabbnál finomabb ételek között.
Szombat reggel indulás előtt még együtt reggeliztünk a Sportheim-ban, majd búcsút vettünk azoktól a kedves emberektől, akik egész héten arról gondoskodtak, hogy mi remekül érezzük magunkat Unterbalbachban.
Hazaérkezésünk után Ancika, iskolánk intézményvezető helyettese élménybeszámolóra hívott bennünket az iskolába, melynek örömmel tettünk eleget. Az ott készült fényképek is azt bizonyítják, hogy egy fantasztikus hetet tölthettünk Unterbalbachban. Néhány napra belepillanthattunk a 4 évfolyamos iskola életébe, egy kicsit megismerhettük a település szűkebb és tágabb környezetét, az ott élők hétköznapjait. Köszönjük szépen mindazoknak, akik részt vállaltak ennek a hétnek a megszervezésében és lebonyolításában, Andreas Buchmannnak a település elöljárójának, a képviselőknek, az egyesületeknek, az iskola igazgatónőjének és tantestületének és nem utolsó sorban a családoknak, akik olyan nagy szeretettel fogadtak bennünket.
Diákjaink számára a nyelvtanulás segítése, az idegen nyelvi kommunikációs készségük fejlesztése az egyik legfontosabb célja a diákcsereprogramnak, valamint annak a nemzetnek a megismerése, ahonnan a rátkaiak ősei is származnak. Egy idegen nyelv elsajátítása nem könnyű, szorgalom és kitartás kell hozzá, de bízunk benne, hogy ezek a gyerekek ezután még szívesebben tanulják majd a német nyelvet, mert tudják, hogy milyen jó érzés, amikor megértik azt az idegen nyelvet, és tudnak kommunikálni azon a nyelven. Láthattuk, hogy azért ehhez önbizalom és bátorság is kell a nyelvtudáson túl, de ahogy teltek a napok, ez is egyre könnyebben ment. Nagyon örültem, hogy elkísérhettem a kis csapatot Németországba, hiszen így lehetőségem volt arra, hogy egy kicsit közelebbről megismerhessem a német oktatási rendszert és a pedagógiai módszereiket.
Szülők és gyerekek azóta is lelkesen tartják a kapcsolatot egymással, hiszen ez a program nem csak erről az egy hétről szólt. Barátságok alakultak ki a családok között, melyek a nagy távolság ellenére is fenntarthatók. Ami nagy öröm és meglepetés volt számunkra, hogy augusztusban két unterbalbachi család a balatoni nyaralásuk idején meglátogatott bennünket a zánkai Erzsébet-táborban. Jó volt velük újra találkozni.
Szeretnénk megköszönni Rátka település önkormányzatának, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a település kisbuszát és fedezte az utazás költségeit, valamint Nagy Károly lelkész úrnak, akitől megkaptuk erre a hétre a prügyi református gyülekezet kisbuszát.